Színek sorozat I. A zöld

Jó nagy fába vágtam a fejszém, amint elhatároztam, hogy a színekről írok nektek. Elhatározásom része volt, hogy kihagyom az általános információk legjavát, és csakis a legérdekesebb részletekről ejtek szót.
Elsőnek nagy kedvencemet, a zöldet választottam, mert számomra mindig ebben a színben rejlett a legtöbb lehetőség, ami a festést illeti, illetve mivel főként természettel kapcsolatban festek. Ha ti is szeretitek a tájképeket, egyenesen következik, hogy sokszor fogtok találkozni a zöld különböző árnyalataival.

Számomra a zöld szeretete szorosan kötődik a növényekhez, egyúttal a természethez, épp ezért mindig kellemes érzelmeket vált ki belőlem. Természetesen ezzel nincs mindenki így. Az emlékeket is sokszor színekkel párosítjuk, ugyancsak hatnak a tanulmányaink, tapasztalataink, mesék, mondások. Így példaként, ha valaki zöldszemű szörnynek nevezi a féltékenységet, vagy zöldfülűnek a fiatalt.
A színek tehát érzelmeket közvetítenek felénk, ezért is lett olyan nagy szimbolikájuk az évezredek során. A zöldet a többé-kevésbé pozitív szimbolikájú színek közé sorolnám, amely már az ősidőktől kezdve elsősorban az életet hivatott jelképezni. Az életet, mint természetet, és annak megújulását, örökkön valóságát.

És mivel a természet folyamatosan életet teremt, a zöldet is a termékenységgel, teremtéssel hozták kapcsolatba az emberek, az örök körforgással és egyúttal a halhatatlansággal. A fent említett zöldfülűből is következik, hogy az ártatlanság, éretlenség is szorosan kapcsolódik a zöldhöz, sokak számára a remény színe.
Érdekes ezek mellett a pozitív jelzők mellett megemlíteni, hogy egyben a halál színe is a zöld (valószínűleg a méreg zöld árnyalata miatt), ami egyben paradoxon, mégis logikus. Ami él, meg is hal, majd újjászületik. Nem hiába ábrázolják magát a Sátánt is sokszor világító zöld szemekkel.
A zöld egy köztes szín, így minden másban is kettős, ahogy a fenti példa is alátámasztja. A kék és a sárga keveréke, a hideg és a melegé, így köti össze a két világot, a földet és az eget. Komplementer színe a piros, és mivel a sárga és a kék színből született, így az alapszíneket mind magában foglalja.
Sem az őskor, sem az utána következő korok művészének nem volt egyszerű a dolga, ami a színkeverést illeti. A zöldet különböző színezetű földekből, ásványi anyagokból nyerték, ilyen volt a veronai zöldföld, vagy a tiroli zöld is. Utóbbi kissé türkiz árnyalatú volt. Az egyiptomiak malachit ásvány őrleményét használták ugyanerre a célra, és szemfesték gyanánt. Ez a fajta zöld a Nílust jelképezte számukra. Mivel ezeket az anyagokat nem volt könnyű beszerezni, legtöbbször zöld árnyalatokat kék és sárga pigmentekből állítottak elő a festők.

Nekünk már nem nehézség a festék beszerzése, csupán a képzelet elhanyagolása és a szokások elhagyása révén egyre kevésbé hagyunk időt magunknak a kreativitásra, pedig a legjobb korban élünk, hogy kibontakozhassunk. A kissé hűvösebb nyári napok tökéletes alkalmat adnak, hogy akár a szabadban kutassuk a zöld megannyi árnyalatát.
Inspirációnak íme néhány a legszebb zöld festmények közül.

 

 


RELATED POST

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

INSTAGRAM
Megosztom
Please Add Widget from here