READING

Színek sorozat II. – Fekete, avagy a szín, a...

Színek sorozat II. – Fekete, avagy a szín, ami nem szín

Mindannyiunknak van egy korszaka, mikor gyakran hordunk fekete ruhadarabokat, akár divatból, akár más okból. Jellemző a lázadó időszakokra, tinédzser koromban például el sem tudtam képzelni, hogy valaha hordani fogok feketén kívül mást is. Ma már inkább azon egyszerű oknál fogva kedvelem, mert mindenhez jól áll, kiemel, eltakar.
A ruhákkal nincs is probléma, ámde feltennénk-e az összes ablak elé fekete függönyt? Festenénk-e feketére a falakat?
Talán egy-egy dizájnhoz jól passzintható a fekete, de az otthonunkban, közvetlen környezetünkben a többségünk nem tűr túl sokat belőle. Nem hiába.
A fekete, mint szín szorosan kötődik a sötétségtől való félelmünkhöz, a halálhoz, gyászhoz, és majd minden negatív dologhoz, viszont ebből kifolyólag vonz is minket, merthogy a titokzatos, ismeretlen dolgok is mind sötétségbe burkolóznak. Ilyen a világűr, az óceánok mélye vagy maga az éjszaka.
    
A fekete nem szín. A fekete a színek és a fény teljes hiánya
Épp emiatt a keresztény, az egyiptomi és sok más vallásban a fény birtokosa mindig a jó, teremtő istenség volt, míg a halál, a bűnhődés istene a sötétségben tengődött, az alvilágban, avagy a pokolban.
A színek így az életet jelképezik, míg a színtelenség az élet végét, vagy az élettől való elfordulást. Utóbbi oknál fogva viselnek az apácák, papok, szerzetesek fekete ruhát. Ahogy a fekete- fehér festészetről szóló cikkben ( szürke ötven árnyalata) kifejtettem, a művészetben a fekete használata nem csupán szép, de nagyon is fontos. Kiemeli a színeket, intenzitást ad nekik.
Érdekes elmélkedni rajta, hogy épp ezt teszi a halál is az élettel, kiemeli annak fontosságát.
Míg a középkorban, és annak festészeti stílusaiban nagyon sokszor éltek a fekete adta előnyökkel- például sokszor adtak portréiknak fekete hátteret-, az impresszionisták elzárkóztak a használatától. Feketéhez hasonló színeket kevertek, de tisztán ritkán alkalmazták. Úgy tartották, a természetben nincs igazi fekete, még a legsötétebb árnyékokban is lapul valamennyi fény, ami valójában így is van.
Reneszánsz, barokk 

Impresszionizmus

Régen, a festők, ha feketét akartak előállítani, főként kormot, vagy szenet használtak hozzá. A szénből nyert fekete a grafit is, ami inkább talán sötétszürke árnyalat, a ceruzák alapanyaga. A legsötétebb fekete az úgynevezett elefántcsont-fekete volt, aminek mélysötétjét légmentes térben elszenesített csontot adják.
Bizarr. Semmiképp se próbáljátok ki otthon! 🙂

És ha kedvetek támad egy sötét árnyalatú kép megfestésére, gyertek el a Gyöngyfülbevalós lány című híres Vermeer festmény megfestésére a FessNekibe! 

RELATED POST

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

INSTAGRAM
Megosztom
Please Add Widget from here