Álomfestők II.

Szükségünk van a misztikumra. A rejtély mindig is vonzotta az embert, és a kíváncsiság hajtotta mind előrébb. Így eshetett például, hogy a szürrealizmus, mint stílus, ekkora teret hódított.
A festők az évszázadok alatt tömegekben “gyártották” a szebbnél-szebb, mind más és más stílusban festett portrékat, tájképeket, ám a szürrealizmus, mint a megfoghatatlan, rejtélyesség, valami más. És most nem a szürrealizmus konkretizált irányzatára gondolok (1924-45), hanem magára a témára. A valóságon túli, megfogható feletti témára, ami már jóval az irányzat megszületése előtt létezett. Mindig voltak, akik az élet mozzanatai helyett inkább a látomásaikat vagy álmaikat rögzítették vászonra. Íme a leghíresebb álomfestők.
Csontváry-Kosztka Tivadar
Csontváry 41 évesen kezdett festeni, korának egyetlen irányzatához sem tartozott, és ő magát Isten hű szolgájaként jellemezte. Sokan bolondnak hitték víziói miatt, amelyeket vászonra is vitt. Még patikussegéd volt, mikor egy hang megszólította: “Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.” Festményeiben álmainak és hitének szimbolikája visszaköszön, például a Magányos cédrus egyik ága kardként fenyegeti a világot. A fa önmagát is jellemezte, örökkönvaló és sebezhetetlen cédrusként.
Alkotásai:
  

LouisWain
Wain nem mindennapi festő volt, aki csakis macskákat volt hajlandó festeni. A történet a huszas éveiben kezdődött, mikor is azért kezdett macskákról különféle rajzokat készíteni, hogy haldokló felesége végnapjait szebbé tegye. A későbbiekben a macskák egyre inkább emberszerű vonásokat kaptak, és emberi érzelmeket, cselekedeteket hajtottak végre, pl horgásztak, operába jártak. Waint hallucinációiban is macskák vették körül, paranoid tünetei erősödtek, amik a macskaábrázolásait is egyre absztraktabbá, rémisztőbbé tették.
Alkotásai:
 
Dimitra Milan
Dimitra még csak 16 éves, de máris a festésnek él és tervei szerint magántanulóként, otthonról fejezi be a gimnáziumot. Leginkább álmait viszi vászonra, melyekben szinte minden esetben állatok veszik körül. Képein az alakok sokszor összemosódnak a háttérrel és egymással, áttetsző, álomszerű víziókat létrehozva.
Alkotásai:
  
Ország Lili
Nem olyan rég a Nemzeti Galériában láthattuk Ország Lili életművét. Minden bizonnyal feltűnt az odalátogatóknak, hogy a festőnő rengeteg téglát fest képeire, úgy azok művészetének immár központi elemeivé váltak. Ahogy elmondta, a falak belső látomásainak részei, és azok titokzatosságát festve önmaga és az emberek szorongató akadályait, érzéseit mutatja be. Bipoláris depresszió, bezártság, kiúttalanság érzése kínozta, amelyre a falat, mint szimbólumot használta egész művészetén át.
“Egy-egy fal előtt mindig arra kellett gondolnom, hogy mi vár rám ott túl…”
Alkotásai:
Összegezve: valójában minden, ami nem valóság, szürreális. Ilyen egyszerű. Na de mi is a norma? Mi a valós? Minden bizonnyal a fent említett festők épp így látták a saját világukat, és ettől olyan izgalmasak a műveik is. Tehát a tanulság:  Ami egyszer tilos volt, mára talán elfogadott. Sosem tudni, mi változik, de egyvalami biztos, ha önmagadat fested, legyen az borzongató, vagy csodálatos, egyedit teremtesz.
Lépj be az álomvilágba a FessNekivel és készíts egy csodás mesebeli Csontvári tájat novemberben is!

 


RELATED POST

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

INSTAGRAM
Megosztom
Please Add Widget from here