Dögunalmas csendélet?

A legtöbben a festőket fantasztikus készséggel megáldott, különleges személyekkel azonosítják, akik mögöttes tartalommal képesek megtölteni a képeiket… és ez így igaz. Izgalmassá képesek tenni egy erdei ösvényt, vagy egy unatkozó gyermek arcát is, ha a vászonra viszik. Na de mi a helyzet a csendélettel? Miért párosítjuk nyomban az unalmas, semmitmondó gyümölcsrakás képével magát a Csendéletet?
Tisztázzuk hát. A csendélet, ha a Kislexikon nem hazudik:
“Az embert körülvevő tárgyakat ábrázoló festmény, amelynek hangulata, megfestési módja látásmódot, életszemléletet tükröz.”
Mi lehetne ennél személyesebb?
A mai képekkel igyekszem bebizonyítani, hogy a csendélet izgalmas is tud lenni, nem csupán gyakorlásra szánt alkotás, és hogy a színekkel, és kompozíciókkal varázslatossá tehető (igen!) akár egy rakás gyümölcs képe is.
Nézzétek csak!
Vincent Van Gogh rendkívül jól értett hozzá, hogy csendéletei az unalom szikráját se mutassák

 

Sötét hangulatú, mindamellett érzéki Willem Kalf összeállítása

 

Carsten Eggers csendéleteit bármikor falra akasztanánk

 

Mág Tamás virágcsokrain nem siklana át egykönnyen a tekintetünk

  

Más témájú csendéleteiben sem csalódunk

 

Ismeretlen festő kaotikus csendélete

I

Szintén ismeretlen festőtől származik ez a mozgalmasan egyszerű növény csendélet

Paul Gauguin mangói élénken, és egzotikusan vonzzák a tekintetet

  

 Végül Frank Frigyes színhasználata nyűgöz le minket

Már ez a pár példa ékesen bizonyítja, hogy a dögunalmas csendéletek ideje lejárt, és ha így éreztünk, talán a mi készülékünkben volt a hiba. 🙂
Ha kedvet kaptatok a csendélet-festéshez, Van Gogh Virágzó mandulafája vár titeket novemberben is a FessNekiben!

RELATED POST

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

INSTAGRAM
Megosztom
Please Add Widget from here