Kézzel, lábbal, szívvel

Sokszor érezzük úgy, ez nem megy, erre képtelenek vagyunk, nincs erőnk,  megfelelő motivációnk, vagy elég tehetségünk létrehozni valamit, továbblépni saját korlátainkon.
A legtöbbünk- épp emiatt a hozzáállás miatt-, tátott szájjal tiszteleg a tolószékben kosarazó, műlábbal versenyző fogyatékkal élők erőnlétén. Épp így tisztelgünk mi is, művészetpártolók, azokon, akik képesek akár a lábujjukkal, vagy fogaikkal ecsetet ragadni, és olyan alkotást mutatni a világnak, amit mi is elirigyelnénk.
Íme három történet, ami mindannyiunknak remek inspiráció lehet a mindennapokban:
Huang Guofo- aki az ajtót keresi
Guofo négy évesen vesztette el karjait egy áramütés során. Beteg apjával élt együtt nagy szegénységben, akinek nem volt pénze a saját gyógyszereire sem. Tizenkét évesen határozott úgy, hogy festeni fog, előbb lábbal, majd szájjal próbálkozott. Képeit az utcán árulta, ötvözve a szájjal-lábbal festéssel, mint afféle show-műsor. Tehetsége nem maradt észrevétlen, mára kurátor-helyettes a sanghaji Csonking Múzeumban, és vágya, hogy más rokkant embereket is inspiráljon az alkotásra.
“Kerestem a másik ajtót. Ugyanis már gyerekként észrevettem, hogy ha a sors bezár egy ajtót, megnyit egy másikat.”

Dejana Backo- a teniszbajnok rajongója
Dejana még csak 24 éves, de máris hihetetlen teljesítményeket ért el a portréfestés terén. A karok nélkül született lány, bár nem mindig tudott szembenézni sorsával, mára hiszi, hogy tehetsége a kárpótlás a hiányosságaiért cserébe. A hölgy hatalmas rajongója a teniszbajnok Novak Djokovicsnak, akiről rengeteg portrét készített, és aki bizony szintén rajong a lány munkásságáért.
Így üzent neki: „Először is szeretném kifejezni, micsoda óriási öröm, hogy beszélhetek hozzád, és elmondhatom, mennyire szeretlek, tisztellek és csodállak. Csodálom az erőd és a szándékod, hogy a tehetséged nemcsak a festésben, de a taekwondóban is kifejezd, és állandóan tudsz fejlődni.”
És valóban. A lány mindemellett szerb aranyérmes, és ezüstérmes taekwondo Európa-bajnok.
 
Torma Gyula- a harcos

Torma Gyula eredetileg asztalosként dolgozott, lassú folyamat révén izomsorvadás miatt kényszerült tolószékbe. Ezután kezdett festeni, és, mint kiderült, igen értékes tehetsége eddig lappangott. 2002 óta a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Világszövetségének tagja, ahol összesen 13 magyar képviseli országunkat. Képei külföldön is megjelentek, itthon képeslap és naptár formájában lehet hozzájuk jutni. 2015-ben, hosszú szenvedés után végleg elment.

 

A fenti három példa bizonyítja ismét a “nincs lehetetlen” már-már elcsépelt fogalmát. Egyben láthatjuk, hogy a tehetség sokakban ott lappang, még ha nem is sejtjük, és néha az élet a rossz oldala révén mutatja meg nekünk, milyen ügyesek és értékesek vagyunk.
A festészet öröm, gyógyír – ideje elkezdened! 🙂

 

 


RELATED POST

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

INSTAGRAM
Megosztom
Please Add Widget from here