A medence és én

A nyári nap, bár gyengül, mégis ugyanúgy éget minket, néha még fel-felpezsdülünk, vágyjuk élni az életet, mint még soha. Az emlékek nem csupán fakulnak az idővel, meg is szépülnek, mint az erdő hűvös szépsége, ahol jártunk, vagy az éjjeli csobbanás a kivilágított medencében a csillagok alatt. Talán az erdőben nem is volt olyan hűvös aznap, talán a csillagok sem ragyogtak úgy. A fantázia és az emlékezet összeállnak, és teszik a dolguk. És ez így jó.
John Defao olyan helyszíneket és pillanatokat rögzít vászonra, melyekbe mi is szívesen látnánk magunkat. A medence, mint mindig visszatérő motívum a szabadság és az emberiség jelképe lett számára, mellyel mindig bíztat bennünket, hogy intenzívebben éljünk és ragadjuk meg a lehetőségeinket, melyek nincsenek is olyan távol, mint hinnénk.
Az uszoda az emberi beavatkozás szimbolikus jelképe. Míg az emberiség abban a hitben van, hogy átveheti a tulajdonjogot a Földön… a Föld nem lép ebbe a megállapodásba, elvisel minket, és túl is lép rajtunk.”
Defao mágikus tereket és hangulatot ad nekünk. Éljünk hát szabadon!

  
 
Az éjszaka és a víz kapcsolata valahogy mindig is misztikus marad számunkra. Vannak dolgok, amiket nem foghatunk fel, bármennyire próbáljuk. De élvezhetjük!
Tegyetek ti is így! A mai nap nem jön többet vissza. 🙂

RELATED POST

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

INSTAGRAM
Megosztom
Please Add Widget from here