Anya

Amit örökké kutatunk
Anyák napja van, és ma a szeretet a téma. Az a feltétel nélküli. Amiről álmodunk, kajtatjuk, – a teljes elfogadás, és a bizonytalanság nélküli béke-, amit minden kapcsolatunk részévé tennénk, valójában csak egy valaki adhatja meg. A szeretet fajtái közt különbséget tenni nehéz, valaki mindig mást vár, elégedetlen, változni nem akaró. Egyedül itt érezzük a békét, az ő karjaiban.
És ha elenged, olyan sokfélének kell lennünk, olyan jónak, erősnek, önállónak, amilyenek nem akarunk lenni. Gyerekek maradnánk, ám nem lehetünk többet- az élet tovább lök, hogy rájöjjünk, akik vagyunk, a gyökereink és a küzdelmeink együttese. Ám ahova visszanézünk, a legjobb kiindulópont, ami mindig hazavár: az anya.
Csodálatos, el nem hervadó virágcsokrokkal köszöntsük ma őket, Fabio Cembranelli keze nyomán.
Fabio Cembranelli, kortárs brazil művész akvarell virágfestményei az utóbbi pár évben világszerte híressé váltak. Érdemes ránézni további munkáira is!
” Szeretem a virágokat és a tájakat akvarellben megfesteni, mert mindig elbűvölnek a laza és határozott élek, valamint a fény és árnyék közötti kontraszt. “
Ha megnéznéd, hogyan alakul ki a remekmű, íme egy videó a részletekről.

Már megannyi csokrot adtunk, ezerszer leírtuk, mégis sosem annyiszor, mint amennyire megérdemlik: Köszönöm neked, Anya.

RELATED POST

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

INSTAGRAM
Megosztom
Please Add Widget from here